Drámai ez a könyv. Persze nem hatásvadász módon, hanem úgy, hogy bőgni kell tőle az embernek. Ezt írja Polcz Alaine:

"Az ablaktalan, fűtetlen szobában, meztelen alsótesttel fázhattam is. Nem tudom, még hány orosz ment át rajtam azután, azt se, hogy azelőtt mennyi. Mikor hajnalodott, otthagytak. Fölkeltem, nagyon nehezen tudtam mozogni. Fájt a fejem, az egész testem. Erősen véreztem. Nem azt éreztem, hogy megerőszakoltak, hanem azt, hogy testileg bántalmaztak. Ennek semmi köze nem volt az öleléshez, sem a szexushz. Semmihez se volt köze. Egyszerűen - most jövök rá, ahogy írom, hogy a szó pontos: erő-szak. Az volt." Hányszor mondjuk ki ezt a szót, vagy a médiában hány esetben látjuk, halljuk, de igazából a szó valódi értelmébe szerintem sose gondolunk bele. Talán mert a "hétköznapi" erőszak annyira mindennapossá vált?

Nos, ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy ne szoruljon ökölbe az ember keze, hogy ne bőgje el magát rögtön. Borzalmas lehet minden háború. Ahol az egyik mindig kiszolgáltatott, a másik pedig használja, felhasználja a hatalmát, legyen az bármitől is való. Csak hálás lehet minden generáció, aki végig tudja élni az életét háború nélkül. Amikor olyan ember "naplóját" olvassuk, aki megélte, milyen jéggé fagyott, nyers disznóhúst enni, vagy éppen semmit nem enni napokig, vagy órákig kúszni a tűzvonalban, az azt gondolom, egészen másként érti azt a szót, hogy ÉLET. Ha pedig a gyengébb nem képviselője, az számomra végképp letaglózó. A fizikailag sokszor gyengébb nők lelkileg sok esetben százszor erősebbek, mint a férfiak. Bár én akár nőként, akár emberi mivoltomban próbálom elképzelni a háború borzalmait, tudom, hogy meg sem közelíthetik a valóságot. És szerintem a filmek sem, egy sem. Nem hiszem, hogy vászonra lehetne vinni. Most legalábbis nem hiszem.

Aztán ezt olvasom: "Amikor először elvittek - később tudtam meg - Mami sírva és kiabálva megtagadta és megátkozta az Istent. Attól a naptól kezdve nem volt többet vallásos." Valami ilyesmi miatt nem vagyok én se. Keresztény vagyok, de nem hiszek. A Jóistenben nem hiszek. Mert ha létezne, nem létezne ennyi nyomorúság, ártatlan emberek nem bűnhődnének el sem követett bűneikért. Én az emberben hiszek, az olyan emberekben és végtelen élniakarásukban, mint Polcz Alaine.