Első találkozásom Murakamival. A trilógia első kötetének végeztével az a benyomásom, hogy a történet most kezd majd kibontakozni. 500 oldalnyi bevezetés kicsit hosszasnak tűnik, de egy csöppet sem volt unalmas sem a történetvezetés, sem a regény szereplőinek ábrázolása. Szépen előkészítette a több szálon futó és apró szálakon máris összekapaszkodó eseményeket, kellő misztikum és rejtély van benne, a sok párbeszédtől gördülékenyen lehet olvasni . Egyszóval kíváncsivá tett a folytatás iránt, úgyhogy voltaképpen mindjárt ki is nyitom a 2. kötetet. Eddig a pozitívumok. Két dolog nem tetszett, és valószínűleg a kettő erősen összefügg: különösebb írói magasságokat, máshoz nem hasonlítható egyedi alkotói vonásokat nem érzek ebben a regényben, tehát inkább a történet kötött le, mint az elbeszélés stílusa. A másik pedig, hogy az erotikus vonatkozású részek kifejezetten idegesítőek, olyanok, mintha részletek lennének valami elfuserált szexuális felvilágító tinifüzetből. Amiről persze nem tudom, hogy a fordító hibája-e, így azt sem tudom, neki vagy Murakami úrnak kéne megtanítani, mi az irodalmi értelemben vett erotika, de ezen bőven lenne mit csiszolni :/ Vagy nem kéne erőltetni, és ezt a vonalat hanyagolni kéne – a történet szempontjából nem érzem feltétlenül fontosnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.