Hintaszék

Laci és Levente (11) játékból birkóznak, van köztük uszkve 70 kiló különbség. Nagy vihogások az ágy felől. Levi megszólal: – Valaki itt sírni fog, és nem én leszek az! Laci most már tényleg sír – a röhögéstől :))

Na, ez olyan nemtudomhovatenni könyv. Ugyanis semmiképpen nem mondhatom, hogy tetszett, ugyanakkor böcsülettel végigolvastam, míg esetleg ennél irodalmilag jóval értékesebb könyvet meg félbehagytam, pusztán mert untatott. Ez az önéletrajzi írás elsősorban a szerző és Henry Miller…

Megint egy gyötrelmes könyv, gyötrelmes életutakkal. Morris, Frank, Helen – és szinte az összes többi alak is – igazi vesztes. Tele vannak jó tulajdonságokkal, erényekkel, akarással, ugyanakkor hibát hibára halmoznak, és örökösen vívódnak jó és rossz döntések…

Hát, elindul nekem is a suli. Idén már nem úszom meg négy vizsgával, és ez a hat nem lesz egyszerű. Na, de ha az lenne, mi lenne benne a kihívás? :) 

Bár fáj ez a könyv, mégis, ahogy az életbeli fájdalmaktól, ennek a regénynek a soraitól is csak többek leszünk. Ami nem öl meg, az megerősít, szokták mondani – picit belehalsz, ha elolvasod, de visszajössz, és talán másként fogod látni a dolgokat. Azt írja Oriana…

Laci és Levi meccset néznek. Laci kérdezi az ágyból: – Anya, mikor jössz aludni? – Jaj, hagyjál már, még csak fél 8 van!!! Fél tíz előtt ne számíts rám. – Na, alkudjunk meg! Hamarabb idejössz, kapsz egy fél óra masszírozást. (Gondolkodóba…

Így néz ki a kukucskálós túrós. Nem, nem lopott fotó, nem lopott süti - ezt is én követtem el :)

Egyszerűen zseniális! A sztori, a lélekrajz, a feszültség, a figurák… csillagos ötös!

Kiváló önéletrajz, mégpedig a gyermek Doctorow szemén keresztül. Azaz csak egy szelete a majdani író életének. Nem gügyögve, nem selypegve, hanem úgy, ahogy egy okos, értelmes kis lény látja maga körül a világot – a közvetlenül őt körülvevőt és a tágabbikat –,…

Jövő hét végén öcsém is "igába hajtja a fejét" :) Szeretnék sütit vinni a lagziba, így hát muszáj volt most egy próbasütést végeznem. Bécsi diós kocka a drága. Leteszteltem: jóféle :)

Rövid, olvasmányos, amolyan egydélutános könyv (nem véletlenül olvastam e-bookban). Olyan, pipa, ez is megvolt, jól is szórakoztam – semmi több. De nem is akar több lenni, és ez jó.

2008 januárjában ez az útkönyv elkísért életem egyik meghatározó négy napjára – azóta is benne vannak a narancssárga post it fülecskék a felirataimmal. Imádtam, mert nagy segítségemre volt. Egyetlen hátránya, hogy picit nehéz cipelni – de mivel kiváló, esetében…

Napokig hordtam ezt a nyúlfarknyi könyvet a táskámban, mert valahogy nem tudtam túljutni a 15. oldalon. Aztán meg szinte egyszerre „megettem”. Megint szembetaláltam magam a Márquezre jellemző miliővel, az azzal járó illatokkal, hangokkal és színekkel, de nem hatott rám…