Ma valószínűleg elröppenünk Levivel a BKV-múzeumba (Deák tér), ahol most a „Talált tárgyak kiállítása” (http://www.bkv.hu/hu/muzeumok/tudta_e_hogy_) az újdonság. Gondoltam, hátha látom egyik legkedvesebb, sétapálca formátumú kockás ernyőmet, amit egyszer a 7-esen hagytam – olyan jó szívvel gondolok rá :)
'Azt írja az újság', hogy
"… átlagosan számolva minden nap egy pár kesztyűt;
… egy év alatt átlagosan 170 szalmakalapot, baseball-; szőrme-, vagy kötött sapkát;
… 164 könyvet;
… 3 sátrat;
… 210 esernyőt;
… 3 babakocsit és
… 17 botot hagyunk el a buszokon, villamosokon, metrókon." 164 könyv, gyerekek! Micsoda pazarlás…
Amúgy azért nem múlnak hasznavehetetlenül az iskolában töltött órák, mivel nemrégiben megtanultam, hogy "Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszkö-zén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását." Úgyhogy aki azt hitte, hogy az én szépséges ernyőm fölött tulajdonjogot szerzett csupán azáltal, hogy magával vitte a buszról, az remélem, tudja, hogy mit követett el. Súlyos ez kérem, súlyos :)
Ja, egy ideig a férjem is vezetett buszt a BKV-nál, és mesélte, hogy a csúcs az volt, amikor az egyik végállomáson egy kecskét és a gidáját találta a buszon. Nem hiszem, hogy ezt lehetne überelni :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.