Megint egy gyötrelmes könyv, gyötrelmes életutakkal. Morris, Frank, Helen – és szinte az összes többi alak is – igazi vesztes. Tele vannak jó tulajdonságokkal, erényekkel, akarással, ugyanakkor hibát hibára halmoznak, és örökösen vívódnak jó és rossz döntések között. Klasszikus lúzerek gyülekezete az egész regény – én mégis szerettem őket. Mert emberi emberek. Mert az emberek ilyenek, ezer szálból szőtt lelkivilággal bírnak: nemes gondolkodásúak és aljasak, optimisták és enerváltak, talpraesettek és balfékek – nemtől, kortól és hitvallásuktól függetlenül. Malamud hősei mindezzel együtt mindig az árnyékos oldalon kötnek ki, pedig a választás számukra is adott. Szóval, mondom én, hogy lúzerek :/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.