Amilyen rövid, olyan ütős ez a könyv. Szinte minden mondata idézhető lenne. Például ez: „Mennyi csoda pazarlódik el feleslegesen a félig behunyt szemek előtt!” Nekem felnyitotta a szemem. Pedig már azt hittem, nyitva van. Többször kéne ilyesmit olvasni, hogy észrevegyük magunk körül a világot. Nem a nagybetűset, hanem azt, ami csak számunkra látható, mégis elmegyünk mellette. Mert „Azt hisszük, hogy a halál mások ügye”. Egy darabig biztos. Aztán egyszer csak valódi magáNYügy lesz, nem lehet megúszni, és megosztani sem senkivel. Az csak legenda.
Úgyhogy csipát kitörölni, szemüveget megpucolgatni – úgy. Most mehetsz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.