A maga nemében hibátlan regény. Könnyed és mégis emészteni kell – olyan, mint az igazán finom csokoládé, amire még hosszú idő után is emlékszik a nyelvünk. Olvasmányos, bájos, ugyanakkor elgondolkodtató írás arról, hogy mennyire egyszerű is lenne észrevenni magunk körül az örömeket, vagy legalább azokat az embereket, akik segítenek ezeket meglátni. Akiknek lehet, hogy más dolguk sincs az életben, mint ez. Máshoz talán nem is értenek, ehhez viszont nagyon, akkor pedig hadd tegyék azt, amitől jobb a környezetüknek és nekik maguknak is.
Ötcsillagos a könyv, mint egy igazán finom konyakosmeggy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.