Ez egyszerűen brilliáns! Így kell novellát írni. Elképesztően jól megírt mű, de nem izzadtságszagú, nem erőltetett. Stefan Zweig mégis, akár egy kiváló sakkfenomén, lépésről lépésre építi fel az alig 90 oldalnyi cselekményt, tölti, majd újratölti a feszültséget, szinte hallani, ahogy ketyegnek a percek a sakkórán. És az olvasó együtt él a szereplőkkel, belebújik a bőrükbe, magára húzza a jellemüket és a történéseket, amik formálták őket. Már az elejétől tudható, hogy remek játszmában lesz részünk, hiszen kiváló a stílus, Zweig nagyon olvasmányosan ír. A játszma véget ér, ott a sakk-matt, ami nem ismeglepő, mégis olyan hűha-érzése van az embernek. Pazar!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.