Hintaszék

Tegnap lemaradtam a legfrissebb hírekről, így ma reggel hallottam csak: egy 38 éves férfi kiirtotta a családját, aztán magával is végzett. Nem akárhogy: a két gyereket és az asszonyt baltával, saját magát pedig - miután összevissza szurkálta és vagdosta magát késsel - láncfűrésszel végezte ki. Döbbenet. Az első sokk után, ahogy hallgattam a híreket, persze ezer gondolat rohant át az agyamon. Bekattant? Egyszer csak? Ja, hogy igen, másfél hónapja pszichiáterhez (pszichológushoz?) járt. Hipochonder volt, halálfélelme volt stb. Halálfélelme volt, és ilyen brutális gyilkosságot visz véghez, majd saját magát is megöli? Itt valami nekem nem kerek. Még akkor sem, ha az agy őrült dolgokra képes. De ami leginkább fura a történetben, hogy a család másik része, amelyik szintén ott élt a faluban, hipp-hopp eltűnt, a házuk üresen áll. Nyilván elvonultak gyászolni. Na ne. Oké, hogy rettenetes lehet ilyesmivel szembesülni, de biztos, hogy az a várható reakció, hogy eltűnik mindenki a családból, aki információval tudna szolgálni?

Mindenképpen borzalom ez, bármi is történt. Én mégis nehezen tudom elfogadni, hogy valaki így, egyik napról a másikra bekattan, minden előzetes "figyelmeztetés" nélkül. A depresszió önmagában nem ok arra, hogy valaki ilyesmit kövessen el. Ha pedig ilyen szinten flúgos valaki, annak nem hiszem, hogy sose lett volna előjele. Ha pedig volt, hol a család azon része, aki mindezt alá tudná támasztani?

Rejtélyes és szörnyű ez az egész. Ha bekattant, akkor rögtön fölmerül az emberben: ez bárkivel bármikor előfordulhat. Veled, velem, a legjobb barátoddal, rokonoddal... Hadd ne akarjam ezt elhinni és elfogadni.