Nagyszerű könyv. Lehetne szimpla szerelmi történet az 1860-as évekből, mégsem az. Mégpedig a szokatlan előadásmód miatt – a szerző folyamatosan "kibeszél" a regényből, megszólítja az olvasót, boncolgatja a saját írását, játszik a gondolattal, hogy mi is lenne, ha most így vagy úgy folytatná a sztorit. Ezt nagyon szellemesnek találtam, mert nem lehet könnyű egy a Fowles korához képest 100 évvel korábban játszódó történet és az írás valós ideje között ugrándozni.
Ahogy mondtam, a mese lehetne szimpla, és lehetne egy szimplán szerelmi szál végigvezetése, mégis jóval több annál: az író egyrészt nem rejti véka alá véleményét abigott és álszent viktoriánus korról, másrészt az egész regényt a szabadság gondolata köré építi fel. A szabadság köré, amit elég sajátságosan értelmeztek abban az időben. Viszont mint szerző tökéletesen él az írói szabadsággal, és engedi az olvasót bekukucskálni az alkotás folyamatába, és mindezt könnyedén, szórakóztatóan teszi. Nagyon eredeti olvasmány :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.