Jellemző rám, hogy sokszor a korommal foglalkozom (pedig nem vagyok kéményseprő, hehe). Én, aki mindig utáltam az ilyen fajta hiúságot. Na, sose tagadtam le az éveim számát, ez is biztos, de nem esik jól leírni. Negyven fölött erről beszélni már egyáltalán nem esik jól egy nőnek. Hacsak nem az a hivatása, hogy huszonnégy órában jól nézzen ki - és ehhez még az anyagi feltételek is adottak. Merthogy jó pénzért én is marha jól tudnék kinézni még százévesen is. Na, de a lényeg!

Ma a Molyon egyik kedves molytárs jóvoltából még öregebb lettem, azaz egy neki elküldött fotó alapján megpróbálta megmutatni, hogy is néznék ki, ha jó 50-60-70 évvel korábban születek. Nos, leginkább arra számítottam, hogy valami jól eltúlzott karikatúrát kapok - vasorral, seprűvel, bibircsókkal, ahogy kell.

Legnagyobb meglepetésemre olyan gyönyörű fotót készített rólam, hogy pillanatnyilag ezen jobban nézek ki, mint valaha életemben :) Íme:

Mint egy igazi kis-kisasszony a harmincas évekből :) Egyszerűen imádom ezt a hetykén feltett kalapot, a finom loknikat a hajamban, a gyöngysort, a csipkét - arra jutottam, hogy nekem akkor kellett volna élnem! Tuti, hamar elkeltem volna a "halpiacon", elképzelem, ahogy délceg katonák versengenek a kegyeimért, jobbnál jobb családok próbálják bizonygatni nősülés előtt álló fiúknak, hogy engem kell elvenni, akiben test és lélek ilyetén harmóniában leledzik :DD

Szóval, kész vagyok, nem győzök @Melchiadesnek elég hálás lenni, hogy ilyen örömet szerzett :)

Sajnos, a kisgavalléroknak azt kell üzennem - a valóság kiábrándító, sose voltam ilyen szép, és attól tartok, már nem is leszek. Ja, meg hát már el is keltem a "halpiacon" :)