Nagyszerű könyv. Gyerekszemmel, fél-felnőttes gondolatvilággal megírt regény, egy tizenegyéves fiú hétköznapi drámája. Tetszett a stílus, "hallani" a kiskamaszok sohanincsvége mondatait, egyszuszra mesélős monológjait. Az olykor humorba ágyazott sztorik mögött is ott a család személyes tragédiája és a fals, igazságtalan rendszer kritikája. Tetszett, ahogy Dragomán felépítette a regényt, hatásvadászat nélkül tudott hatásos lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.