Másodszorra olvastam. Első alkalommal boldogult ifjúkoromban – emlékeim szerint akkor nagyon erősen hatott rám.
Most a könyv feléig iszonyat lassan jutottam el, aztán rövid pihi után a második etap már gyorsabban ment, de nem vagyok elégedett. Iszonyatosan jó mondatok, meglátások, villanások, öröm idézgetni a gondolatokat – mégis, az egész nem szól semmiről. Illetve lehet ebben dramaturgia, ha azt gondolom, hogy szándékos ez a „nihil”, ami paralel lehet azzal, amit a heroinon élők megélhetnek. Kilátástalanság, napra nap ugyanaz, igénytelenség és jövőtlenség, ugyanakkor a jelen tökéletes elutasítása és persze az „ősöké” is. Ha ez dramaturgia, akkor oké. Nekem mégis kevés volt ez így, voltaképpen inkább böcsületből olvastam végig, mint érdeklődésből, meg nem emlékeztem, végül is van-e slusszpoén, vezet-e valahová az egész, vagy sem. Ezt viszont nem árulom el :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.