Becsuktam a könyvet, és mélázgattam fölötte. Nézem a címet: "Máról holnapra". Ennél jobb címet nem is adhatott volna a szerző az önéletrajzának – valóban a máról holnapra élő, sem az elveit, sem a szabadságvágyát fel nem adó, jókora pofonokat kapó, gödörtől gödörig loholó művész ember mutatkozik be. Bár elég kiábrándult a könyv végkicsengése, azért ebbe a küzdelmes életbe és jutott bőven humorból, nem mindennapi eseményekből, találkozásokból. Bár Paul Auster szerintem a maga nemében egyfajta modern, naiv Don Quijote, de nagyon szerethető. Lehet szeretni az elszántságát, a ragaszkodását a szabadsághoz, és hogy mindig minden helyzetben fel tud állni.
Olvasmányos életrajz, bátran ajánlom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.