Wass Albert e rövidke írásaiban nem annyira a szép, utánozhatatlan nyelvezet, mint inkább a mondanivaló üt. Hol, mint egy szelíd legyintés, hol egy jó időben elhelyezett pofon, hol pedig akár a korbács. Akik anno elhallgattatták, nyilván nem voltak kíváncsiak egy író ember precízen, szinte név szerint kiosztott ütlegeire. Pedig ami jár, az jár. Ahogy nekünk, mai olvasóknak is dukál, hogy legalább most gazdagodjunk értékes gondolataitól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.