Ahogy minden háborús témájú könyv esetében, ezt a regényt is megkönnyebbülten tettem le – mintha egész eddig súlyt cipeltem volna, amit végre letehettem. Nehéz, lélekbe markoló olvasmány, ami megint csak arról győzött meg: ha már szerencsénkre nem kell és nem kellett háborút át- és megélnünk, legalább képesek lennénk a mindennapjainkat is békében eltölteni. Csak úgy ellenni/meglenni egymással, és észrevenni az élet legelemibb örömeit, amik mellett csak elrohanunk.
Persze, ez a regény se változtat meg se engem, se Téged, ugyanúgy önzők, hiúak és érdektelenek maradunk, akár a többség. Mert addig úgyse hisszük el, mennyire jó nekünk, amíg „csak” egy könyv lapjai mutatják meg az érem másik oldalát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.