Félbe kellett hagynom. Háborús regénynek, lélektani nyünyörgésnek egyaránt túl lassú – folyamatosan azt éreztem, hogy „történjen már valami!!”, de nem… Anno, száz éve láttam a regényből készült filmet, ami élénken az emlékeimben maradt. Valószínűleg a színészi alakítás, vagy az akkori, a téma iránti fogékonyságom miatt lehetett rám hatással.
Korábban két könyvét olvastam Moraviának, a Római lányt és a Római utazást – csak halvány emlékem van róluk, igazán meghatározó élményként nem élnek bennem. Moravia és én valószínűleg nem „passzolunk”. Alberto, így jártál :/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.