Hintaszék

2011. június 22., Budapest Aréna: Roger Waters - The Wall

Elképesztő élmény. Óriási decibelek, fantasztikus zene, és valami hihetetlen látvány, őrületes technika. A színpadon egy  zenész, ma is kiváló hangi adottságokkal, és valami egészen utánozhatatlan performansz, ami egyesíti a zenét, a filmet, a digitális technikát, egyéb látványelemeket. Nyilvánvaló, hogy őrületes háttérmunka van az egész előadás mögött. Csak néhány szám, amit a netről csentem:

"Maga a fal 75 méter széles és 11 méter magas -összesen 424 téglából áll, amelyből 242 a show alatt kerül a helyére, a turnén 12 ember csak a fal építésével foglalkozik - 47 elektromos motor mozgatja az előadás alatt a különböző díszleteket - 172 darab hangfal gondoskodik a surround hangzásról - 82 intelligens lámpa és 23 vetítő üzemel a show alatt - 12 operátor összehangolt munkája szükséges az előadás technikai irányításához - a legendás tanár és a feleség figurája 9 méter magas; az anya bábúja 10,5 méteres - összesen 112 tonnányi felszerelés utazik a turnén, amit 21 kamion és 6 busz szállít -külön pirotechnikai csapat is utazik az előadással - 66 fős az utazó technikai személyzet és 18 fős a zenekari létszám - 80 helyi technikus segédkezik minden városban."

Ezek a számok már önmagukban beszédesek. De így valóban csak száraz tények, bármennyire is hatásosak.

A Fal zenéje és mondanivalója, a háborúk értelmetlensége ma is aktuális, ma is szíven üti az embert. A koncert nemcsak zenei, hanem valódi emocionális élmény volt, és azt gondolom, Roger Waters a budapesti közönségtől meg is kapta a neki kijáró tiszteletet és elismerést - telt ház és lelkes, értő/érző hallgatóság előtt léphetett fel. És megy tovább, a turné folytatódik - mi "csupán" a 89. állomás voltunk. (Újabb szám egy elképesztő történet mellé.)

Nekem újabb álomkoncert volt - úgyhogy azt hiszem, már tényleg csak a U2-nak kell Magyarországra jönnie ahhoz, hogy a hosszú évekre lebontott INXS-, Madonna-, Michael Flatley-, Tom Jones- és A Fal produkciók után igazán ne legyen okom panaszra :)