Az első 66 vers, amit olvastam Szabó T. Annától. Ahhoz elég volt, hogy tudjam, nagyon nekemvaló, ahogy ír, nagyon nőként, nagyon asszonyként, nagyon érzőn, mégsem érzelgősen. Van néhány vers a kötetben, ami nem tudott közel kerülni hozzám, talán a hihetetlen személyességük miatt, de a többség megérintette a lelkemet. Ezek az írások nem bonyolultak, nem kell őket magyarázni, nem kell a sorok mögé ideológiákat gyártani – csak be kell őket fogadni. Szeretnék így írni. Szeretnék írni. Megint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.