Még csak a harmadik Wass Albert-regényt olvasom, de most már biztos vagyok benne, hogy a negyedikben és az ötödikben sem fogok csalódni. Ez a könyve is a kedvenceim közé kerül. Wass Albert minden szereplője hihetetlenül emberi és valóságos. Amíg olvasom, látom és hallom őket, érzékelem a gesztusaikat, a mimikájukat, a hanghordozásukat. Annyira valóságosak, mint mi magunk – egy-egy személyiséget egyszerre lehet szeretni és gyűlölni vagy éppen viszolyogni tőle. Olyanok mind, akár mi magunk, hiszen mi is képesek vagyunk szeretetreméltók lenni, máskor pedig elviselhetetlenül ostobán viselkedni. Hihetetlenül erősek Wass Albert karakterei: így a bolond Vénasszony, vagy fia, a hamvába holt íróember, Rápolthy Jenő, aztán Kicsi Ágnes, aki egészen közel került a szívemhez – mindegyikük a maga gyarlóságaival együtt kedves az olvasónak. Alig várom, hogy a következő Wass-kötetet a kezembe vegyem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.