Elképesztően érdekes könyv. Már az érdekes volt, ahogy megkedveltette magát velem. Elkezdtem olvasni, mert… csupán mert "A felolvasó" szerzőjétől ismét olvasni akartam. Egy ideig nagyon kuszának találtam a történetet, egyre nyűgösebben rakosgattam a mozaikokat. Olyan volt, mint amikor egy többszáz darabos puzzle-ból mindig az oda nem illő kerül a kezed ügyébe. Bosszantott. Aztán azon vettem észre magam, hogy egyre tisztább a kép, és egyre gyorsabban tudom összerakni a részleteket. És egyre jobban tetszett, amit láttam. Így is ért véget a történet – a szögletes darabokból végül is kerek sztorit kaptam. Olyat, ami egyértelműen visszahív, érzem, hogy egyszer újra kell olvasnom, figyelmesebben, az első sortól az utolsóig.
A könyvnek nem lebecsülendő értéke az sem, hogy felkeltette bennem a vágyat, hogy újraolvassam az egykor kötelezőként végigkínlódott Odüsszeiát – az "ős" hazatérés-történetet. Ha nem is holnap, de a közeljövőben sort kerítek rá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.