Nehéz már Wass Albertről újat mondani. Merthogy mindig lenyűgöz. Viszont ő nekem most újat mondott és másként. Nagyon tetszett a történetvezetése, ahogy hat ember életén keresztül mutatja meg a háborút, az emberséget, az igazságot és kegyetlenséget, azt, ahogy az emberek így-úgy-amúgy alkalmazkodnak a történelem által rájuk szabott szerephez. Vagy éppenhogy nem alkalmazkodnak, és ebben áll a nagyságuk. Wass Albert tiszta, világos gondolatait most is jó érzéssel fogadtam be. És vitatkozom azokkal, hogy Wass Albert egysíkúan írna. Tény, hogy mindig ugyanazt az embert "ismerem meg" belőle, mert nem tud másként írni, mint amilyen ő maga lehetett. De szerintem ettől hiteles.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.