Jó ideje nem írok. Mármint verset. Elzárták a rímcsapot, kész, elfogyott, nincs bennem több líra. Mára ezt tényt - jó hosszú idő után - azt hiszem, el tudtam fogadni.
Ami igazán érdekes számomra, hogy ha most előveszem egy-egy korábban megírt, és nemrég még magam által is jónak ítélt versemet, csak az jut eszembe, hogy de rossz :/ Remélem, nem mindegyikkel leszek így az idő múlásával. Bár tulajdonképpen azt hiszem, ennek örülni kell - szerintem most kezdem először igazán messziről nézni a sorokat. Ami majd még évek múlva is megállja nálam (!) a helyét, arra talán egyszer majd még büszke is lehetek. Most magamba nézésre késztet, hiszen mennyire büszke voltam szinte mindre, mint elfogult anyuka az újszülöttre. Aztán ahogy távolról, egyre távolabbról szemlélem őket, egyik-másik bizony csufika, félresikerült, elnagyolt, túlírt stb., stb. Szégyellni talán egyiket se kell - a hiúságomat annál inkább.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.