2010. április 18-án hatalmas molyraj lepte el Szeged belvárosát. Elsőként megszállták a nagyon hülye nevű REÖK-öt, ami amúgy a "RÖK-palota", és nevéhez méltón valóban királyi; egy elképesztően szép szecessziós épület.

HAri-mollyal jól le is fotóztuk - miután elfogyasztottuk életmentő kávénkat a Matuzsálem nevű műintézményben (ezen a tényen és elnevezésen azóta röhögök) -, és némi rövid, ám de hatékony városfutás után összetalálkoztunk a molyraj többi tagjával kiállításnézés ürügyén. Merthogy a moly nem csak olvas, Touluse-Lautrecet is néz, ha van rá módja. Bár a művész nagy plakátjaival nem találkoztunk, de kis litográfiából volt bőven, meg egy jó beszélőkével megáldott, Vikipédia-gyanús (by HAri) tárlatvezető kölyökkel. 

A szellemi tápláléktól erősen megéheztünk, úgyhogy a csapat szétszéledt ebéd okán, majd újra összetalálkoztunk a Stefánián (amiről csekélyértelmű jómagam azt hitte, csak Pesten van), és klasszikus fűben ülős, süteményezős csevegésbe fogott a Tisza-parton. Vetélkedő is volt könyvnyereménnyel (sokak szerint bundával nehezített feladatokkal, pedig nem is). 

Szerencsére az égiek megkegyelmeztek, így sem vulkáni hamu, sem eső nem hullott a fejünkre a jóízű beszélgetés alatt. Aztán egyszer csak központi kérdéssé vált a "hol pisiljünk, mit együnk, hová üljünk be", úgyhogy újabb sétába kezdtünk. Apránként megindult a lemorzsolódás - elbúcsúztunk közben többek között @krlánytól, akinek még igen hosszú volt az út hazáig. A társaságból, aki fagyizni akart, "A Capella" megtehette a dugig tömött cukrászdában/ból, mi többiek pedig elgyalogoltunk a sajnos, még nem működő, de napos lépcsővel ellátott szökőkúthoz. @HAri, @Puma, @Izolda és én itt hamarosan leváltunk a molyrajról, és rövid kávézás után hazaindultunk. 

Mindent összevetve, meg kell állapítanom: ennyi kis moly az ország ennyi pontjáról még nem sokszor gyűlt össze. Nagyon hiányoztak, akik ígérték, hogy jönnek, aztán mégse, és azokat is jó lett volna látni, akik ugyan nem ígérték, de szeretjük őket :)