Here and Now gyorsjelentés (@Stone úgyis remek posztot ír majd róla – csak villanásnyi időre találkoztunk, mert ő rácuppant az első sorra, én meg a barátaimmal háttérbe vonultam ):
– Bár azt hittem, hogy Nik Kershaw-nak csak egy számát ismerem, kiderült, hogy jóval több remek zene van, amit vagy más énekeshez kötöttem, vagy fogalmam se volt, hogy azt ő énekli. Jó volt, megteremtette az alaphangulatot. Itt fontos megemlíteni, hogy az első pillanattól érezhető volt, hogy a közönség bulizni akar,
és ez szerencsére nem is maradt el :)
– Paul Young kellemes volt, ahogy mindig.
– Harmadikként lépett fel szerintem az est fénypontja, Rick Astley, aki egyszerűen ZSENIÁLIS volt, őrületes hangulatot teremtett. Édes volt, a hangja továbbra is fantasztikus, és akkor éreztem igazán, hogy most őrülnék meg, ha a nézőtéren kéne ülnöm ahelyett, hogy ott denszelnék a küzdőtéren :) Remélem, valakinek végre eszébe jut, hogy önálló koncertre is meghívja.
– Na, ekkor jött az általam oly annyira várt Kim Wilde – őrületes csalódást okozva. Gondolkodtam rajta, hogy sose volt hangja, csak nem tűnt fel, mert annyira szerettem a számait, vagy mára lett totálkár – a keverőpultnál elég nagy bajban lehettek, hogy miként tudják úgy széttorzítani az erősítést, hogy ne derüljön ki, mennyire gáz. Kiderült :/
– Végül Boy George, aki nagyon rendben volt, imádom a zenéjét, a stílusát. Igazi bohóc, showman, nagyon eredeti figura.
Nos, ötből négy az végül is nem rossz arány, és én széttáncoltam a lábamat, ahogy szerettem volna. Most pedig rövidesen elsántikálok szavazni :)
Azért idenyomok még egy kis mjuzikot :)
https://www.youtube.com/watch?v=Hu8a-RcPZgg&feature=related
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.