Hintaszék

Ezt olvasom a fülszövegben: "Jostein Gaarder a nagy mesélő egy olyan férfi tragikomédiáját mondja el nekünk, aki történetekkel kereskedik, és nem is álmodja, hogy azok veszélyesebbé válhatnak, mint az élet." Ebben az egy mondatban minden benne van, ha bármi mást…

Jó ideje nem írok. Mármint verset. Elzárták a rímcsapot, kész, elfogyott, nincs bennem több líra. Mára ezt tényt - jó hosszú idő után - azt hiszem, el tudtam fogadni. Ami igazán érdekes számomra, hogy ha most előveszem egy-egy korábban megírt, és nemrég még magam által…

Sajnálom, hogy ez a könyve is csupán az utolsó ötven oldalon tudott lekötni. Nem éreztem sem a történetet, sem a személyiségeket elég erősnek – illetve azt gondolom, ezt valamikor ifjúkoromban kellett volna olvasnom, akkor valószínűleg jobban megtalál. Hiányolom, hogy egyik…

Van ugye, a bam.hu, azaz azon elszántak lapja, ahol azok regelnek, akik bringával járnak munkába. Nekem nagyon tetszik a dolog, még úgy is, hogy én még mindig hadilábon (jó szó ez ide?) állok a bringázással, de idén is meglesznek a próbálkozásaim ez ügyben :)Az autós általában…

Az úgy volt, hogy a molyok elkezdtek szervezni egy találkozót Szegedre, merthogy ott épp Toulouse-Lautrec-kiállítást lehet megtekinteni. Nosza, nagy-nagy lelkesedéssel csatlakoztam az egyre bővülő csapathoz - nincs is ennél jobb, klassz emberkékkel találkozni, ellátogatni egy másik…

Remekül lehet idézgetni belőle a hülyeséget, de amúgy nekem ez a se füle, se farka kategória. Nyilván persze velem van a baj: én szeretem, ha történet van, és annak is eleje, közepe vége. Ez meg egy monológ, vagy inkább agymenés, annak viszont remek. Értékelhetőbb lett volna…