Hintaszék

Elkapott a gépszíj - én sem tudtam ellenállni a Vatera csábításának. Igaz, én nem licitálok (ahhoz nekem nem lennének idegeim): én csak próbálok lecsapni az "ócó, nem drága" típusú, ám de fontos dolgokra. Példának okáért máris lőttem egy ezresért egy bőr…

Azon tűnődöm, hallva, látva a vörösiszap károsultjai iránt mindenhonnan áradó segítségnyújtási készséget, hogy ez a magyar ember, aki ennyire képes megmozdulni másokért, sok-sok számára idegen emberért, máskor hogyan tudja akár a szomszédja szemét is kikaparni butaságok…

Elborzaszt, amit látok a tévében: falvak romokban, vörös, mérgező iszapban elmerülve. Egyéni tragédiák és egy térség katasztrófája. Mégis, mindannyiunkat is érint. Közvetve biztos. Engem például szíven ütött és a torkomat szorongatja a sírás, ha látom a pusztítást.…

A harmadik, amit E-E. Schmittől olvasok. Már majdnem elérte hatásában azt, amit az Oszkár és Rózsa maminál éreztem. Torokszorítós ez is, és van benne bőven, ami gondolkodásra késztet. Szeretem a szerző tiszta, minden pátosztól mentes, mégis felemelő gondolatait. Valahogy…