Megrendítő könyv, csupán attól, ahogy „íródott”, attól a kommunikációtól, ahogy a szerző gondolatai végül kézzelfogható valóságukban elénk kerülhetnek. Az író annyi szellemességgel, iróniával és egyfajta távolságtartással beszéli el a vele megesett tragédiát és annak következményeit, hogy bár azt hittem, végig fogom zokogni a sorokat, csupán egyetlenegyszer futotta el könny a szememet. És ez így jó. Mert minden szörnyűség ellenére a könyv nem hatásvadász, nem próbál mindenáron bölcselegni vagy együttérzést kiváltani – viszont akaratlanul is magunkba nézésre késztet. Mindenkinek a kezébe adnám a sztorit, aki könnyen maga alá zuhan a nehézségek következtében – ez a könyv rövidsége ellenére is igazi felkiáltójel: ha úgy jártál, hogy élned kell, tedd értelmessé a magad számára a létezést, és fogadd el, hogy a világ folyása nem állt meg csupán azért, mert veled történt valami rossz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.