Nehéz lehet így írni egy ilyen témáról. Finoman egyensúlyozva a „hatásos” és a „hatásvadász” határán. Drámát tálalni úgy, hogy fölöslegesen könnyfakasztó se legyen, de azért kellően torokszorító maradjon. Mert hiszen a halálról írni nem lehet könnyű. Ahogy a szerelemről se egyszerű sallangok nélkül. Számomra ebben a könyvben utóbbi mégis erősebb volt, mint az elmúlás gondolata. Talán mert arra szívesebben gondolok, mint a halálra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.