Becsuktam. A számat nem :) Mert elképedtem, és úgy maradtam. Most mi van?! Ki kivel van?! Kattog az agyam, pörögnek a fogaskerekek. De nem baj, hogy filózni kell rajta, sőt! Jól esik :)
Úgy lett vége ennek a regénynek, mint amikor egy nagyszerű kapcsolat egyik napról a másikra ér véget, mert a szeretett lény lelécel. Egy szó nélkül. Nem bánt, nem sérteget, csak eltűnik, köddé válik. És nem marad utána más, csak a sóvárgás és az emlékek szépsége. Nincs harag, csak valami értetlenséggel vegyes hiányérzet. És kérdések.
Madrapur-klubot alapítanék, ha lenne rá érdeklődő. Merthogy ezt a könyvet vesézni kell, átmosni, elemezgetni a személyiségeket, a párbeszédeket, az egész történet üzenetét.
Szerintem zseniális ez a könyv, még akkor is, ha tényleg nem tudom, ki kivel van :)))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.