"Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek." A FB-on lőttem, nem ismertem és nem is tudom, honnan származik az idézet. De ebben tényleg van tartalom, számomra súlya vannak ennek a néhány szónak. Annyi mindent zúdítottam én is anyámék fejére/nyakába eddigi életem során, és így, hogy lassan 11 éve nevelgetem/terelgetem a fiókámat, apránként felfogom, hogy mi minden múlik egy rosszul odatett mondaton, egy félvállról adott feleleten, egy vállrándításon, egy időben hazaérkezésen, egy karón vagy egy ötösön, egy bevágott ajtón - vagy épp egy köszönömön (na jó, ez nagyon pátoszos, de nem így van?). Meg, hogy az "én csak jót akarok neked" ezerszer hallott mondatának minden egyes szava az, ami! Mert tényleg! És nem értjük meg, azt gondoljuk sokáig, hogy "jól van, anya, mondd csak, bla, bla, bla, bla..." Meg, hogy a "nem nekem tanulsz, fiam", valóban azt jelenti, hogy bizony, mind a saját életünk alapjait kéne, hogy lerakjuk már akkor, tojáshéjjal a seggünkön, és csak kevesen értik ezt. Pontosabban szerintem akkor még senki se érti, csak vannak köztünk mázlisták, akik már akkor is tanulnak, amikor mi még pont leszarjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.