Óriási figura ez a Doppler :) Vicces, ugyanakkor – bár baromira nem akar okoskodni, sőt épp a sok okostojás miatt vonul ki a társadalomból –, nagyon is bölcs. Tetszik, ahogy döntött, imádom a határozottságát, hogy képes volt kilépni a jól szituált kis életéből. Kedvem lett volna meglátogatni ott az erdőben, bár valószínűleg engem is combon lőtt volna egy nyíllal, úgyhogy barátságunk valószínűleg nem tudott volna szárba szökkenni. Így hát hiába sajnálom, hogy sem őt, sem a jávorszarvas-kölyköt, Bongót sem ismerhetem meg (imádnivaló egy állatka :))), ez már csak így van :/
Talán csak egy dolog van, amiben nem feltétlenül értek egyet Dopplerrel – szerintem nem volt joga magával cipelni a fiát az erdőbe, még akkor sem, ha voltaképpen utánaszökött a gyerkőc. Még kicsi, úgyhogy alkalma sem volt kipróbálni, hogy neki tetszene-e az okostojások élete, és hát ha annyi embernek tetszik, belefér, hogy ő is élvezte volna. Ettől pedig én nem fosztanék meg senkit. Mármint attól, hogy több lehetőség közül választhasson.
Mindezzel együtt Dopplert imádom, imádtam, és mivel már kívánságlistára tettem a könyv folytatását is, így nagy valószínűséggel imádni is fogom :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.