Nem ütött meg, nem hatott meg, voltaképpen meg se érintett. Wass Alberttel szemben magasak az elvárásaim. Ez a regénye számomra túl csapongó volt, s az első olyan, amiben azt a fajta vadmagyarkodást éreztem, amitől őt nem szeretik, akik nem szeretik. Én szeretem és hitelesnek gondolom a magyarságát is, itt mégis erőltetett és izzadtságszagú ez a vonulat is. De ami leginkább hiányzik, az a tőle megszokott, hozzám olyan közel álló nyelvezet, az a szóvarázslat, amivel sikerül elérnie azt, hogy bekebelez a történet. Ebben végig kívülálló maradtam, és ezért picit meg is vagyok sértődve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.