Ez még csak a második Ulickaja könyvem, amiből az első, a Vidám temetés jóval hatásosabb volt. Ez viszont egy leheletfinom humorral megírt, de számomra nem túl érdekes történet egy asszonyról és az ő kicsit bárgyú, nagyon nemeslelkű, megrendíthetetlen nyugalmú, szenvedélytelen lelkivilágáról. Egy biztos: minden nemeslelkűsége ellenére sem szeretnék Szonyecska lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.