Azt mondja a fülszöveg, hogy ez egy irodalmi remekmű. Témáját tekintve nyilván nagyon erős és felkavaró, ehhez kétség nem fér. De azért a "remekmű" kifejezés nagyon meglep, bár azt is tudom, hogy töbszörös díjnyertes regényről van szó. Nem tudok másra gondolni, mint hogy engem azért nem érintett meg különösebben sem a durvasága, sem a japán női társadalom tökéletes kiszolgáltatottsága, mert annyira távol áll tőlem az a kultúra, azok a szokások. Nem érdektelenségről van szó részemről természetesen, hiszen ha így lenne, el se olvastam volna. Egyszóval: nem. Nekem ez egy regény a többi között, jóval több véres, időnként perverz jelenettel, amit éppen azért, mert a lelkemet nem érintette meg, sokszor öncélúnak tűnt. És bárhogy próbálom így utólag is elképzelni azt a lelki folyamatot, ami képessé tesz nőket, egyáltalán embereket arra, hogy ilyesmit tegyenek, egyszerűen képtelen vagyok rá. Ez persze valószínűleg nem az író hibája :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.