Kezdődött azzal, hogy a délelőtt folyamán porszívózás címén kifordítottam a lakást. Majdnem szó szerint, ugyanis a vadiúj porszívó csak úgy működik, ha majdnem "áramtalanítok" - nem bírja, ha megy a tévé, vagy ég a villany; csak a számítógépre nem féltékeny, minden más mellett leveri a biztosítékot :/ Azt hiszem, még a bűvös 3 napon belül érzékeny búcsút veszünk egymástól. Olcsó volt, szar is. De szép piros, meg nem hat tonna, mint a többi.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy újabb orbitális tévé érkezett a lakásba - lévén, már mindenki LCD-ben nyomul a családban, és ránk tolják a "classic" fazont, merthogy nekünk jó az is. De tényleg. Csak lassan már nyithatnánk egy tévémúzeumot. Legújabb szerzeményünk egy hatalmas Samsung - tényleg szuper, csak akkora, mint egy bálna. Na, ennek kellett helyet találni úgy, hogy a fürdőszobában még mindig nem szeretnénk tévézni. Végül is az általam frissen rendbe tett hálóba került, a nappaliban viszont szétkaptam a tévéállványt videóostul, DVD-stül, tévéstül, erősítőstül, momentán úgysem működő házimozistul - úgyhogy a többezer kábel szerteszét hevert a szobában. Na, erre jött haza a Zuram. Pfff, volt öröm! :) De hát muszáj volt a tévéállvány mögött is kitakarítani végre, ez csak érthető, nem? :) Úgyis mindig azon pörög, hogy antiháziasszonyszemély vagyok. Ami igaz is, egyébként. Merthogy a lakás van értem, és nem fordítva. A rabszolgalét nem az én létformám. Csak ezt még nem tudtam, mikor férjhez mentem, na de sebaj. Lényeg, hogy Zuram szó szerint kibogozta a gordiuszi csomót - likvidálta a fölösleges kábeleket, és lőn csoda: a tévénk képe jobb, mint valaha.
Miután így jól lefáradtunk, összeszedelőzködtünk, hogy végre (különleges világnap!) hármasban moziba megyünk. Irány a rég áhított Avatar 3D-ben. Egy vagyon a mozi manapság, és szegény is az eklézsia, pedig nem is popcornoztunk, de azt kell mondjam, abszolút elégedetten távoztunk.
Ez a mozi egy varázslat. Olyan igazi "gyereknekvaló", én pedig örülök, hogy még mindig megtalálom magamban a gyereket. Merthogy a kisfiam oda volt, meg vissza, ez várható volt. Az is benne volt a pakliban, hogy engem le lehet nyűgözni, sikerült is. Attól tartottam kicsit, hogy Zuram majd finnyáskodik - de nem így lett. Teljesen elvarázsolt mindhármunkat a történet (ami persze sokak szerint nincs benne - mi találtunk), a látvány, a trükkök, a zene. Nagyon rendben van ez a film - én észre se vettem, hogy közel 3 óra telt el. Az meg marhára nem érdekel, hogy Oscarilag mit ér - egyrészt nem értek hozzá, másrészt nagylány vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni, mi jó nekem és mi nem. Hogy másoknak mi jó, az meg legyen másoknak a problémája, így például Oscarnak.
Ja, azért nem leszek ezentúl sem se sci-fi-, se fantasy-rajongó - de ha így emelnek el a valóság talajáról, ahogy James Cameron és csapata teszi, akkor hagyom magam kicsit repülni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
horvathg 2010.09.13. 09:35:14
Netelka 2010.09.24. 08:01:59