Hihetetlenül erős, fogva tartó, nagyon jól felépített könyv. Vallásokról, antiszemitizmusról, és a holokausztról, illetve az azóta eltelt évekről Németországban, de egészen másként, mint eddig valaha is olvastam vagy láttam. Rafael Seligmann elég rendesen tiszta vizet önt a pohárba, végre kiöntötte azt a poshadt levet, amit a Hollywood-i filmesek itattak meg velünk már ezerszer. A szerző leás a főszereplők lelke mélyére, és jól megkavarja ott a leülepedett keserűséget, majd felszínre hozza mindenkiből a valódi énjét. Kíméletlenül, őszintén, tükörbenézősen. A regényben épp az a kiváló, hogy mindenki számára tükröt tart, nem akar elkendőzni semmilyen emberi tulajdonságot.
És ha már film: ez tipikusan olyan történet, amiből kasszasikert lehetne csinálni. De bármennyi jó rendező is van a világon, félek, ezt a sztorit csak elcseszni tudnák. Ez így jó, „bötűről bötűre”.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.