Bajban vagyok az értékeléssel és dühös is. Egyszerűen nem tudom, hogy egy jó könyvet hogy lehet az utolsó 20 oldallal totálisan elszúrni!
Ott kezdem, hogy ha a fülszöveget elolvastam volna, bele se vágok, mert az alapján ez egy tizenkettő egy tucat love story. De nem az. Mégpedig az író miatt nem az – igazából a regényt a szerző másik nálunk megjelent könyve miatt olvastam el; imádtam a stílusát, és ebben az írásban ezt ugyanúgy megtaláltam. Hozzám közel álló humor, csipetnyi bölcselkedés, gördülékeny sztori. Nem is volt vele gondom, ahogy említettem, egész a végéig – ott aztán az író beletolt a történetbe egy klasszikusan „halivudi”, moziba illő jelenetet (már vártam, mikor táncolnak a tetőn, miközben elered az eső, brrrrrrrrrrr, de szerencsére egyik se volt), mégis ez az egész agyoncsapta a regényt.
Dühös vagyok Szerző Úr, mert már épp néztem, mi lesz a következő, amit magától olvasnék! Mivel kis hazánkban még nincs újabb könyve, még most szedje össze magát…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.