Pethes Marit évek óta barátomnak mondhatom, még akkor is, ha mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól térben, de úgy hiszem (és remélem), lélekben sosem fogunk. Ettől, a személyes, közeli ismeretségtől talán mást is jelentenek számomra a versei, mint egy „kívülálló” számára. Sajátos, „pethesmaris” szófacsarásai, odamondogató fricskái és érzékeny, asszonyi és nagyon-női világa harmonikus egésszé áll össze ebben a kötetben. Ahogy nyilván abban a kettőben is, amit ezenkívül még a polcomon őrizgetek és időről időre leveszek onnan, ha igazi női költészetre vágyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.