Lassan poroszkáló, napszítta, porverte történet, amit csak időnként mos át egy-egy hatalmas vihar. Történet egy emberről, aki mindennél és mindenkinél jobban imádja és tiszteli a körülötte lévő természetet, és ez mégsem elég ahhoz, hogy az őt is le ne győzze. Bár számára végül megváltás ez a vereség, mert eggyé válhat az általa olyannyira szeretett földdel.
(Ja, és ahogy olvastam valahol: „ a félrevezető, ízléstelen címlapképpel ellentétben nem kalandregényt tartanak a kezükben”.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.