Huh, ez nagyon! A tartalmat illetően sok mindent elárult a fülszöveg, így azt magam sem taglalnám jobban. Remekül felépített regény az írásról, az író emberről, ugyanakkor a faji ellentétekről. A történetben egymásba fonódik a kettő, egyik sem választható el a másiktól, és ez a párhuzam visz el végül a végkifejletig.
A sztori hátterében ugyanakkor több másik, a szereplők által írt regénybe, novellába is beleolvashatunk – tűnődtem is rajta, hogy ezeket vajon később (esetleg korábban) megírta-e Malamud, vagy nem szolgált más célt, mint hogy a két főhős jellemét, motivációit alátámassza. Mindenesetre kicsit regény a regényben érzete is van közben az olvasónak, szokatlan, de jópofa megoldás. Bátran ajánlom a könyvet bárkinek (de azoknak különösen, akik írással is foglalkoznak az olvasás mellett).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.